„2023 októberében kezdtem meg a mentorálást a Tanítsunk Magyarországért! programban. 4 nagyon rendes, jószívű ötödikest kaptam. Fele-fele arányban vannak, két fiú és két lány. A két srác nagy focista, mind a ketten a Real Madridnak szurkolnak és legjobb barátok. A két lány is a BFF státuszt viseli.

Habár jól kijönnek egymással a gyerekek, előfordulnak kisebb vicces, ámde sértő piszkálódások és csipkelődések főleg a fiúk és a lányok között. Természetesen ez főleg az életkoruknak tudható be. 11-12 évesen ki ne ugratta volna a másik nemet, amikor alkalma volt rá? Az én feladatom az, hogy ne engedjem, hogy a dolog elfajuljon és a kis konfliktusokból komolyabb probléma alakuljon ki a csoport számára. Éppen ezért igyekszem olyan közösségépítő tevékenységeket és beszélgetéseket szervezni, amelyek erősítik az együttműködést a gyerekek között. Észrevettem, hogy segít, ha a csoportos feladatokban egy fiú és egy lány feloszlásban alkotom meg a csapatokat, így lehetőség nyílik rá, hogy közelebbről megismerjék egymást és egy közös cél érdekében dolgozzanak.

A félév során a programok elsősorban az élményszerzésről és a szórakozásról szóltak. Sokat társasoztunk és kártyáztunk, ami azért jó, mert egy egyhangú, esős délutánon is mosolyt tudott a gyerekek arcára csalni. Amikor jó idő volt, rendszeresen sportoltunk, fociztunk vagy kézilabdáztunk az udvaron. Minden alkalomra készültem nekik egy kreatív feladattal is, voltak rajzolós, mutogatós, színészkedős délutánjaink is. A gyerekek kedvenc alkalma az volt, amikor mini ügyességi versenyt rendeztem nekik, ahol két csoportban versenyeztek egymás ellen. 7 különböző versenyszám volt, és a pontokat folyamatosan számoltam. A győztes csapat a végén egy csomag cukorkával lett gazdagabb. A feladatok igazán sokszínűek voltak: szívószállal kellett papírgalacsinokat fújdogálni, labdával műanyagpohár tornyot ledönteni, különböző irodaszereket használva a legmagasabb tornyot építeni. A gyerekeknek legjobban a labdagurítós játék tetszett, ahol papírlapok segítségével kellett csúszdát formálniuk és a terem egyik feléből a másikba egy labdát eljuttatniuk.

Október végén közös mozizásra is sor került, ami nagy élményként maradt meg mindenkinek. Az első találkozásunkkor összeírtuk, hogy ki milyen programot szeretne a félév során és mivel a mozi kapta a legtöbb szavazatot, így megígértem nekik, hogy ezt mindenképpen összehozzuk. A félévben ezen kívül nassolnivalókra, írószerekre és társasjátékokra költöttem, hogy az iskolai programokat is kecsegtetővé tegyem.

A Tanítsunk Magyarországért! program nemcsak a gyerkőcöknek ad sok élményt, hanem a mentoroknak is. Azt gondolom, hogy az egyetemi hajtás mellett pont erre van szüksége egy diáknak, hogy a TM-en keresztül visszakapja a gyerekkori nyüzsgést egy pár órára. A gyerekek lelkesedése hamar átragadt rám is, izgulva vártam a hétfő délutánokat, hogy végre kimehessek Apátfalvára, megtöltsem a saját és a gyerekek lelkét is önfeledt örömmel és egy olyan közeget biztosítsak nekik, amiben biztonságban érzik magukat.”

Barnóth Leó
2023. 01.23.